Gondolatok* - hit

A hit abban gyökerezik, hogy az élet gyönyörű. Csak meg kell látni a szépséget. Minden, minden élet tele van gyönyörűséggel. Ha meglátjuk, nem lehet a télben a nyarat várni.

A télnek megvan a maga dolga. Sár is van? Van. De nincs por. Hideg van? Van. Edzi a testet, vonzóvá teszi a belső tüzet. Korán sötétedik? Igaz. Milyen jól lehet egy gyertya mellett illatos bort iszogatni, ízes kalácsot majszolni!

Más élvezet, mint a nyári strandolás? Más. A tél ezt tudja. És a havat, a csillámokat szórni, a szikrázó jeget, a meglátszó leheletet. Ezek a tél örömei.

A tél és a nyár jól megvannak egymás mellett.

A tél megmutatja, a természet pihen. Ember, fordulj egy kicsit magadba! Mint a mag a föld alatt. Nézd csak meg, ha kikelsz, mi leszel! Álmodd bele magad a virágba! Valóban! Tulipán akarsz lenni? Vagy inkább rózsa? Vagy havasi gyopár?

A hit lenn gyökerezik, de a tekintet sugára képes felfelé mutatni.

                

Hit: Jó, hogy vagyunk, és jó helyen vagyunk.

A hit, amit a dolgok jelentésébe, a cselekvésekbe vetünk. Hinni lehet gyógyulásban, küldetésben, a másik emberben is.

A hit szárnyakat ad. Magunknak, a másiknak is megmutatja, mi a fontos. Akármiben nem tudunk hinni. A dolgot, az irányt megmutatja a hitbéli különbség. Vágyunk a dologra, az emberre. Hisszük, hogy jó lesz. Meg kell mutatni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Egy jó művész a legnagyobb hittudós.

A hitünk erősítése erősít minket.

*Hosszabb-rövidebb gondolatokat osztok meg itt, melyeket szépnek tartok és hasznomra vannak. Nem testben élő segítőktől érkeztek hozzám ezek, s most azért teszem közzé, hogy szükség szerint mások is tudjanak belőle töltekezni.