"Gondolok rád és búcsúzom tőled"

Gondolok rád, és búcsúzom tőled

A Halottak Napja kapcsán egy rövid beszélgetést szeretnék megmutatni, mely médium közreműködésével jött létre 2001-ben.

A beszélgetésre kérésemre került sor, mert öngyilkos lett egyik gyermekem osztálytársa. Megrendítő volt számomra a hír és ijesztett a várható következménye. Ekkor ugyanis már jó ideje dolgoztam nem testben élőkkel, s tudtam, hogy az a lélek, aki halála után marad a föld közeli rétegben, hatással van a hátramaradottakra, s öngyilkosok esetében a maradás nagyobb valószínűséggel következik be. 
Segítőként és anyaként is fontos volt számomra, hogy segítsünk a fiúnak, amiben tudunk, ezért szerettem volna megtudni, hogy mi az adott helyzetben a segítség, s mi nem az. 
Kérdéseim megválaszolására Lilla érkezett.

Magdi: Segítenél abban, hogy mit tehetünk a meghalt fiúért? Mivel segíthet az osztály? Gondolom, nincs könnyű helyzetben. Ha szeretettel gondolnak rá, az jó?

Lilla: Szeretettel gondolni rá? Nem lehet. Mert nem ismerték. És azt hazudják.„Gondolok rá.” Az jó. Az nagyon jó. 
Ha néhányan összegyűltök, s néhány röpke másodpercben bátorítjátok gondolatban, az nagyon jó. A csoport ereje fontos. Összeadódik. 
A legfontosabb, hogy tiszták legyenek a gondolatok. „Emlékszem rád. Elbúcsúzom tőled.” Vagy bármi lehet, amit őszintén tud valaki gondolni róla. A tiszta gondolat fontos, mert ő fönt látja, ha hazudnak. Ez lehúz. Nagyon lehúz. A csoport adja az erejét, az nagyon fontos. 
A szülőknek nem mondhatod, „Ne sírj!”, de mondd, hogy mondják, „Gondolok rád, és búcsúzom tőled. Ez lehet, hogy egy nap, egy év, de búcsúzom.” 
Gondoljatok rá, és búcsúzzatok! Mert visszakötődik. Baj, hogy már megbánta. Várja az új világ, a Mennyek kapuja. Búcsúzni kell neki is. Búcsúzzon, amennyire képes rá.

Magdi: Köszönöm!

A zónáról - II.

A haláluk után elakadó lelkek körül foglalatoskodó (nem testben élő) segítőkkel többször is beszéltünk a zónáról. Volt, hogy mi kérdeztünk, volt, hogy ők érezték fontosnak, hogy elmondjanak dolgokat. A következőkben azokat az információkat gyűjtöm össze, amiket megtudtam tőlük a zónáról.

A zóna „a még nem és a már nem. A halál nem biztos, hogy tudatosul, hisz még testi érzeteik vannak. - Felvillanó fény. - Életfilm gyors lepergése. - Biztos? Választja? - Alagút. A Földre is születtek egy szülő alagúton át. Hogy dolgozzon? Hogy ő taposson? Hogy akarjon? - És a túloldalon a fény és a segítők. - Életelemzés. Már megvan a forrás. Mert már tudja, hogy kiküldött. A legfelsőbb énje kiküldöttje. Ez egy más szempont. Nem csak azt nézzük, fáj-e vagy boldogságos. Tetted-e, amire érkeztél? Ez hosszú folyamat. Közben lehet itt tenni-venni. - Van, aki ebből semmit nem él meg.”

„Ha valaki itt marad – láthatatlan, de jobban érzékelő mivoltában –, jobban befolyásol, mert nincs tudatában ennek a nem hasznos voltának. Természetesen segíteni szeretne a maga módján. És van, hogy segít is. Jobb lenne azonban, ha kinyitná a szemét, saját magán segítene, tanulna!”

„Sokan vannak most (ekkor 2000. áprilisa volt) az átmeneti szférában. Olyan, mintha ketten ülnének egy széken. Ha tisztul a légkör, fénylőbb a nap. Ne álljon a partvonalon, akinek a pályán a helye!”

Megtudtuk, hogy a zsúfoltság miatt nem csak a lelkek jutnak egyre nehezebben át a zónán, hanem az információk is.

Volt, aki azt mondta el, milyen okokból kifolyólag maradnak a lelkek a zónában:

"Van olyan, aki nem tud menni, mert nincsenek az elakadásról fogalmai, vagy nem vesz róla tudomást, hogy mibe került. Sok emberszellemnek a tudatos rétegeiben nincs fogalom arról, amibe került.

Ha nem jártam még a dzsungelben, és nem ismerem még a kígyó neszezését, legfeljebb azt gondolhatom, hogy a trolibusz ajtó neszezését hallom.

Nem minden esetben akadnak el ilyenkor, de nagyobb a lehetőség rá.

Van, akit még köt valami. Elintézetlen dolgok, kiéletlen vágyak, vonzó személyek.

Mennének, de még nem búcsúztak el. Ehhez két dolog kell. Egy. Marasztalás. Kettő. A körülményekbe állnak be hirtelen változások. Túl gyors, és váratlan halálok. Ne hidd, hogy erről mindig tudunk ennyire pontosan! Néha megszaporodik a dolgunk, hogy úgy mondjam. Vagy, ha éppen egy vastag fluid réteg alatt van, még ha akarna sem biztos, hogy át tud törni.

Van, aki kicsit följebb emelkedik, a földi terhek egy részét letette, új világot épít magának. És abban a hitben ringatja magát, hogy ő emelkedettebb. De ez nem így van. Mert lehet, hogy néhány dolgot jobban lát, de nem cselekvő.

És egy páran azt hiszik, ennyi, ez a végső cél. És bevackolják magukat. Miért is ne? És ideákat szőnek maguk köré. Házakat, virágokat. És gyönyörködnek. Csak éppen azt felejtik el, hogy ezt a földi energiából szőtték, és épp a földiek nem látják. Káros. Abban a hitben ringatja magát, hogy jót tesz, és ezért gyűjti be a sok-sok finom energiát. S közben ez csak hazugság.

Vannak, akik nem is tudják, hogy meghaltak. Alagút. Kómába esnek. Halálra rémülnek a halálfélelemtől.

Néhányan hullámzanak. Ez nehéz.

És vannak, akik nem is akarnak menni. Mert büntetik magukat. És nem is tudják, hogy másokat büntetnek vele.

És vannak, akik azért maradnak, mert félnek menni.

És vannak, akik mennének, de nem tudják a hogyant.

És vannak, akik feljebb kerülnek, és egy idő után süllyednek.

És vannak, akiket befognak.

És vannak, akik mennének, tudják is a hogyant, de nem jutunk oda időben. Túl sok a dolog, túl vastag a réteg.

Ezért fontos, hogy segítsetek lentről is! Segítsetek, hogy ne csak arra számítsanak a távozók: „Meghalok, majd elvisznek az angyalok!" Az erő fontos. Könnyebb azt vinni, aki valami módon maga is akarja, s akit valamilyen formában alulról is segítenek."

A zónáról - I.

Ha már elkezdtem írni a zónás elakadásokról, úgy gondolom, helye van annak is, hogy a zónáról, a zónás kapcsolódásokról is szóljak. Örültem, amikor beszéltek a segítők erről az érdekes átmeneti helyszínről vagy amikor a zónában elakadt lelkek számoltak be a zónába érkezésükről, az ottani dolgaikról. Szívesen mutatom meg másoknak is amit mondtak ők. Ide most a könyvemben nem szereplő esetekből gyűjtöttem idézeteket.

„Egy ideig úgy tűnt, mintha szabadulna az ember a terheitől, és józanabbul látná a világot. Följebbről. Meghalni olyan… nem volt nehéz. Mondjuk, kiszorította a test a lelket. És ráadásul ez nem olyan volt, mint egy kilakoltatás. Megkönnyebbülés, és közben új távlatok nyílnak. Bele lehet látni érzelmi életekbe, másképp lehet látni. Ami a Földön vonzó, azt lehet látni, hogy nem lesz jó vége. Kicsit olyan… Atyaistennek képzeli magát az ember. Vagy legalábbis Szent Péternek. Szóval, nehogy azt hidd, hogy az ember naplót vezet, amiben megfogalmazza, hogy ott akarok maradni.”
„Érzékelted, hogy van másik út is?” „Ezt nem mondanám. Ez volt egy jó széles, de biztos volt egy ösvény mellette.” „Mitől volt ez olyan széles?” „Közel kerülni a fiamhoz, aki jól indul az életben.”


„Milyen az első benyomás a zónában? Hogy a Mennyországba érkeztem! Ez a csapda. Vágytam rá, hogy meghaljak. Agyonvertek. Azt gondoltam, ez lesz a megváltás. Szabályosan, amit gondoltam, meg is jelent. Hogy meghallgatnak és megbocsátanak. Ami nagyon gyanús, s ebből az ember biztosan tudhatja, hogy valami nincs rendjén, az, hogy marad a súly, a kín, s hogy szabadulni akar tőle az ember. Ezért ez biztosan nem az isteni szeretet. De addigra az ember már alkukat köt. Félig kómában. Nehéz rá visszaemlékezni. Hasonlatos az állapot a részegséghez.
Láttam távozókat. Mind mosolyog. Aki mosolyogni tud, távozni is tud. Csak nem könnyű, mert időnként vicsorgás lesz belőle.”

„Az egyik burkot levetettük a halállal. Maradt még burok bőven: fájdalom, öröm, kíváncsiság, nagyravágyás. Az, hogy így könnyebben jön-megy az ember. Ez az, ami maradásra bír. Elején újdonság, aztán megszokás.”

„Itt sem olyan könnyű megmaradni, talpon maradni. - Csak még egyszer látni szeretném az unokámat! – Ezzel a vággyal haltam meg. Jött azonnal a segítség. – Láthatod. Mit adsz cserébe? – Egy öregasszony, akinek nincs semmije – gondolom -, nem adhat semmit. És beleegyezek. Aztán kiderül, hogy adhat. Önmagát. A részeit. Mint egy szervkereskedő.”

„Az időt itt nem érzékeljük. Kátyúk vannak. Ezek sem ott az életben, sem itt nem ismerhetők fel könnyen. Úgy tűnik, megy a kocsi, forognak a kerekek. Még változóan vetített képek is vannak. Csak a karaván nem halad. Aztán jön az önnyugtatás, ami maradásra bír. Jó helyen vagyok itt, semmiféle oázist nem vágyok.”

„Vannak, akik úgy mennek, mint a rakéták. Mások meg átrágják magukat. Kínlódva átrágják magukat a hálón.”

„A fizikai test hiányában az érzések felfokozódnak.”

„Mindig a lentiek kezdeményeznek! Egy nem felszínre hozott vágy, bűntudat az, amibe bele lehet kapaszkodni.
Büszkén elmondhatom, hogy én voltam az első, akit elküldtetek valaki felől. Tudd, ez mindig kétoldalú. Én már elmehetek. De mindaddig, amíg az elengedés Feri és Jázmin részéről (a két földi személy, akikhez kapcsolódott) nem következett volna be, nem mehettem volna.
Értesd meg a lentiekkel, hogyan működnek ezek a szálak! Egy kinyúló kar: „Segítsen valaki!” Nem magányos ez a hely, érkezik a „segítség”!”

„A gyerekek gondolataiba lehet a legjobban beférkőzni. Ha felnőnek, már nem olyan izgalmas. Ha felnőnek, és nem úgy, ahogy nekem jó.”

Távozás a zónából - elakadás után

A minap egy hölgy azt kérdezte tőlem, hogyan tud távozni a föld közeli rétegből (zónából) az, aki halála után elakadt, s én hirtelen/röviden nem igazán tudtam mit válaszolni. Többre pedig akkor nem volt idő.

Később többször eszembe jutott a kérdés, s gondolkoztam a válaszon. A következőkre jutottam:

A rendelkezésre álló ismereteim alapján azt tudom mondani, hogy egy zónás elakadás megszüntetése soha nem egyszerű feladat. Annak számára, aki már elakadt, az adott helyzetből való elrugaszkodás bizonyos értelemben nehezebb, s ezért leginkább csak több, egymásra épülő lépések eredményeként következik be a zónából való távozás elakadás után.
(Ezért minden szempontból jó volna az elakadás megelőzésére törekedni! – De ez már egy másik téma.)
Az elakadás megszüntetésének lehetőségeit igen sok minden befolyásolja. Függ az, hogyan tud az elakadó továbbjutni, például attól, hogy:

1. Milyen jellegű az illető elakadása.

Hasonlatos egy elakadás megszüntetése egy kátyúba került szekér kiemeléséhez. Körbe kell járni a problémát alaposan. Meg kell találni az elakadásnak megfelelő megoldást, kivárni a megfelelő segítség jelenlétét. „Ha egy szekér megrekedt, s elkezdik húzni, a rúd leszakadhat, s a lovak elszaladnak. Ha felülről emeljük, nem látunk alulra, hogy meddig tart a kátyú. Húzásnál leszakadhatnak részek. Fájdalmas.” – mondta egy, az elakadások megszüntetésén foglalatoskodó nem testben élő segítő.
„Vannak szekértípusok, lófajták. A legközelebbi kátyúemelésnél, már ez tapasztalat. Itt sokan dolgozunk ilyesmivel.”

2. Milyenek a rendelkezésre álló, fellelhető segítségek.

Az elakadó akarata, mint segítség. Könnyebb annak segíteni, aki maga is akarja a dolgot.
Földi segítségek: Van-e aki imádkozik vagy más módon adja az erejét ahhoz, hogy az elakadó emelkedhessen? Akit valamilyen módon alulról is segítenek, annak könnyebb a dolga. Minden célzott ima sokat ér az illető számára. Emeli őt, s emelkedve javulnak a lehetőségek. Ő is többet lát, őt is jobban látják a segítők.
Égi segítségek: A fenti segítői csapat sem rendelkezik mindig, minden helyzetben korlátlan lehetőségekkel. Van, hogy túl sok a dolog, túl vastag a réteg. Például tömegkatasztrófánál vagy kórházak körül. Van, hogy csak lépésről lépésre lehet a segítségnyújtás szempontjából értékelhető információkhoz jutni. Az ilyen mentési feladatok elhúzódhatnak, ami hatással van a többi segítségre váró esetre is.
A zónából is érkezhet segítség. Vannak olyan elakadók, akik, ha távozni képesek, megindítanak egy folyamatot. Amikor valaki távozása valamiért példaértékű a körülötte levők számára, akkor őt többen követik, akkor ő kaput nyit mások számára.

3. Mikor képes megfogalmazni az elakadó a vágyait.

Amikor láthatóan megfogalmazódnak az elakadó vágyai, azok olyanok a továbbjutás szempontjából, mint fáklyák, melyek világítanak a sötét úton. Ezért jó, ha a családtagok, barátok azért imádkoznak, hogy legyen képes meglátni a vágyait az elakadó, s tudjon haladni a vágyai felé vezető úton.

4. Milyen jellegű segítség elfogadására kész az elakadó. Illetve képes-e változtatni az elvárásán, s ha igen, mikor, minek hatására.

Van, akinek egészen konkrét „igényei” vannak a segítséget illetően, s mástól mereven elzárja magát. „Az én angyalaim igenis fekete hajúak lesznek!”- fogalmazta meg például egyikük.

5. Meddig él az a földi személy, akihez a zónában elakadó kapcsolódni tud.

Amikor ugyanis meghal valaki olyan, aki nem egyértelműen akar távozni a zónából halála után, lehet, hogy a vele levő, már korábban elakadó lélek, merít az energiából, s távozik. Vagy a megváltozott helyzet elindít folyamatokat, aminek következtében fog távozni egy elakadó.

6. Milyen nehézségekkel és veszélyekkel jár a kapcsolatbontás a földi személy(ek) és az elakadó lélek között.

Van, hogy az elakadó már mehetne, menne, de várakozik még arra, hogy a földi személy és környezete is felkészüljön az elengedésre. Veszélyesek tudnak lenni a hirtelen kapcsolatbontások. Amikor egy zónás elakadó anélkül távozik, hogy a földi személy, akihez kapcsolódott még nem dolgozta fel azt, amivel őt bevonzotta, akkor nagy valószínűséggel újabb partner vonzódik be a távozó helyére. Különösen veszélyes tud ez lenni olyankor, amikor a földi személy gyerek. Gondoljunk bele! Például egy távozó nagyapa helyett jön társként egy idegen! - Szóval a földi oldal elengedési folyamatai is nagyban befolyásolják egy elakadó zónából való távozását.