"Gondolok rád és búcsúzom tőled"

Gondolok rád, és búcsúzom tőled

A Halottak Napja kapcsán egy rövid beszélgetést szeretnék megmutatni, mely médium közreműködésével jött létre 2001-ben.

A beszélgetésre kérésemre került sor, mert öngyilkos lett egyik gyermekem osztálytársa. Megrendítő volt számomra a hír és ijesztett a várható következménye. Ekkor ugyanis már jó ideje dolgoztam nem testben élőkkel, s tudtam, hogy az a lélek, aki halála után marad a föld közeli rétegben, hatással van a hátramaradottakra, s öngyilkosok esetében a maradás nagyobb valószínűséggel következik be. 
Segítőként és anyaként is fontos volt számomra, hogy segítsünk a fiúnak, amiben tudunk, ezért szerettem volna megtudni, hogy mi az adott helyzetben a segítség, s mi nem az. 
Kérdéseim megválaszolására Lilla érkezett.

Magdi: Segítenél abban, hogy mit tehetünk a meghalt fiúért? Mivel segíthet az osztály? Gondolom, nincs könnyű helyzetben. Ha szeretettel gondolnak rá, az jó?

Lilla: Szeretettel gondolni rá? Nem lehet. Mert nem ismerték. És azt hazudják.„Gondolok rá.” Az jó. Az nagyon jó. 
Ha néhányan összegyűltök, s néhány röpke másodpercben bátorítjátok gondolatban, az nagyon jó. A csoport ereje fontos. Összeadódik. 
A legfontosabb, hogy tiszták legyenek a gondolatok. „Emlékszem rád. Elbúcsúzom tőled.” Vagy bármi lehet, amit őszintén tud valaki gondolni róla. A tiszta gondolat fontos, mert ő fönt látja, ha hazudnak. Ez lehúz. Nagyon lehúz. A csoport adja az erejét, az nagyon fontos. 
A szülőknek nem mondhatod, „Ne sírj!”, de mondd, hogy mondják, „Gondolok rád, és búcsúzom tőled. Ez lehet, hogy egy nap, egy év, de búcsúzom.” 
Gondoljatok rá, és búcsúzzatok! Mert visszakötődik. Baj, hogy már megbánta. Várja az új világ, a Mennyek kapuja. Búcsúzni kell neki is. Búcsúzzon, amennyire képes rá.

Magdi: Köszönöm!