A zónáról - II.

A haláluk után elakadó lelkek körül foglalatoskodó (nem testben élő) segítőkkel többször is beszéltünk a zónáról. Volt, hogy mi kérdeztünk, volt, hogy ők érezték fontosnak, hogy elmondjanak dolgokat. A következőkben azokat az információkat gyűjtöm össze, amiket megtudtam tőlük a zónáról.

A zóna „a még nem és a már nem. A halál nem biztos, hogy tudatosul, hisz még testi érzeteik vannak. - Felvillanó fény. - Életfilm gyors lepergése. - Biztos? Választja? - Alagút. A Földre is születtek egy szülő alagúton át. Hogy dolgozzon? Hogy ő taposson? Hogy akarjon? - És a túloldalon a fény és a segítők. - Életelemzés. Már megvan a forrás. Mert már tudja, hogy kiküldött. A legfelsőbb énje kiküldöttje. Ez egy más szempont. Nem csak azt nézzük, fáj-e vagy boldogságos. Tetted-e, amire érkeztél? Ez hosszú folyamat. Közben lehet itt tenni-venni. - Van, aki ebből semmit nem él meg.”

„Ha valaki itt marad – láthatatlan, de jobban érzékelő mivoltában –, jobban befolyásol, mert nincs tudatában ennek a nem hasznos voltának. Természetesen segíteni szeretne a maga módján. És van, hogy segít is. Jobb lenne azonban, ha kinyitná a szemét, saját magán segítene, tanulna!”

„Sokan vannak most (ekkor 2000. áprilisa volt) az átmeneti szférában. Olyan, mintha ketten ülnének egy széken. Ha tisztul a légkör, fénylőbb a nap. Ne álljon a partvonalon, akinek a pályán a helye!”

Megtudtuk, hogy a zsúfoltság miatt nem csak a lelkek jutnak egyre nehezebben át a zónán, hanem az információk is.

Volt, aki azt mondta el, milyen okokból kifolyólag maradnak a lelkek a zónában:

"Van olyan, aki nem tud menni, mert nincsenek az elakadásról fogalmai, vagy nem vesz róla tudomást, hogy mibe került. Sok emberszellemnek a tudatos rétegeiben nincs fogalom arról, amibe került.

Ha nem jártam még a dzsungelben, és nem ismerem még a kígyó neszezését, legfeljebb azt gondolhatom, hogy a trolibusz ajtó neszezését hallom.

Nem minden esetben akadnak el ilyenkor, de nagyobb a lehetőség rá.

Van, akit még köt valami. Elintézetlen dolgok, kiéletlen vágyak, vonzó személyek.

Mennének, de még nem búcsúztak el. Ehhez két dolog kell. Egy. Marasztalás. Kettő. A körülményekbe állnak be hirtelen változások. Túl gyors, és váratlan halálok. Ne hidd, hogy erről mindig tudunk ennyire pontosan! Néha megszaporodik a dolgunk, hogy úgy mondjam. Vagy, ha éppen egy vastag fluid réteg alatt van, még ha akarna sem biztos, hogy át tud törni.

Van, aki kicsit följebb emelkedik, a földi terhek egy részét letette, új világot épít magának. És abban a hitben ringatja magát, hogy ő emelkedettebb. De ez nem így van. Mert lehet, hogy néhány dolgot jobban lát, de nem cselekvő.

És egy páran azt hiszik, ennyi, ez a végső cél. És bevackolják magukat. Miért is ne? És ideákat szőnek maguk köré. Házakat, virágokat. És gyönyörködnek. Csak éppen azt felejtik el, hogy ezt a földi energiából szőtték, és épp a földiek nem látják. Káros. Abban a hitben ringatja magát, hogy jót tesz, és ezért gyűjti be a sok-sok finom energiát. S közben ez csak hazugság.

Vannak, akik nem is tudják, hogy meghaltak. Alagút. Kómába esnek. Halálra rémülnek a halálfélelemtől.

Néhányan hullámzanak. Ez nehéz.

És vannak, akik nem is akarnak menni. Mert büntetik magukat. És nem is tudják, hogy másokat büntetnek vele.

És vannak, akik azért maradnak, mert félnek menni.

És vannak, akik mennének, de nem tudják a hogyant.

És vannak, akik feljebb kerülnek, és egy idő után süllyednek.

És vannak, akiket befognak.

És vannak, akik mennének, tudják is a hogyant, de nem jutunk oda időben. Túl sok a dolog, túl vastag a réteg.

Ezért fontos, hogy segítsetek lentről is! Segítsetek, hogy ne csak arra számítsanak a távozók: „Meghalok, majd elvisznek az angyalok!" Az erő fontos. Könnyebb azt vinni, aki valami módon maga is akarja, s akit valamilyen formában alulról is segítenek."