Allergia I.

A „kicsi” lányom kérdezett az allergiáról a minap, mert egyik barátnője küszködik vele. Úgy gondoltam, jobb lesz, ha átnézem, s leírom, amit tudok róla, s ő majd így adja tovább.
Amiért pedig megjelentetem a blogban is az írást, az az, hogy úgy érzem, hozzá tudok tenni a témához. Mégpedig az allergiás megbetegedéshez tartozó érzelmi, gondolati tényezők oldaláról.

Úgy magyarázta nekem annak idején egyik tanítóm, hogy képzeljem el, hogy az aurám szélén általam kibocsátott fénylő lényecskék vannak. Erővédő lényecskék. Én hozom létre őket a gondolataimmal, érzéseimmel.

Abból a hitből táplálkoznak, hogy „rendje van a dolgaimnak, amiért itt vagyok, s jó vagyok, szép vagyok.” – Amikor ilyen gondolatok, érzések erősen jelen vannak, bátrabban teszik a dolgukat az erővédő lényecskéim. Ilyenkor - mondhatni - kikezdhetetlen vagyok.
Bátorságra egyébként szükségük is van, mert időnként jönnek dolgok: Jelzések, de negatívak és oda nem tartozók. A lényecskék ilyenkor „mondják”: „Te most ide ne gyere be!” És ez így rendben van, nem kerülnek belülre az oda nem tartozó negatív jelzések.

Van, hogy elfáradnak a lényecskék. – És már nem tudnak szelektálni. Ilyenkor zárnak, nem engednek be semmilyen jelzést. Sem pozitívat, sem negatívat, sem oda tartozót, sem oda nem tartozót.
Van úgy, s ez a legveszélyesebb, hogy amikor jönnek az odatartozó jelzések, s belül azt mondják, hogy „itt nincs helyed”, akkor a lényecskék nagyon harcolnak, s nagyon elfáradnak. Végül kidőlnek, s mindent beengednek.

A következő bejegyzésben leírom, hogyan elemezte tanítóm két allergiás ismerősömet ebből a szempontból.