Ígértem az előző bejegyzésben, hogy itt leírom, hogyan elemezte tanítóm két ismerősömet allergiájuk kapcsán. Tehát most ezt teszem:
Azt mondta ismerőseimről, hogy ők ketten hasonlóak (mármint az ismerőseim). A gond velük, hogy nem értékelik jól önmagukat. A kellő pillanatban nem értékelik, hogy jól vannak. Nem mondják ki, hogy „jól vagyok, jó vagyok”.
Vagy alul értékelik magukat. Például kényelemből.
És amikor érzik, hogy „nem tettem jól a dolgom, fáradt vagyok, dolgozom, gyereket nevelek...”, nem állnak meg. Nem állnak meg és gondolkoznak el azon: „Ki vagyok én? Én, aki vagyok, jól vagyok-e? Ha nem, tegyek róla, hogy én legyek jól!”
Nem fogalmazzák meg, mi a fontos nekik vagy nem vállalják azt, amit akarnak. Például hiúak, de nem vállalják. „Vágyom rá, hogy részben olyan legyek, mint ő! De a fejem nem engedi.” Alapvetően a fejükkel dolgoznak. Fájnak a helyzetek, a jelzések, amik érkeznek feléjük, akár csak látvány szinten is, de a fejük nem engedi, hogy felvállalják vágyaikat.
Pedig a fejük nem tudja megmondani, hogy csirkét, vagy salátát szeretnének-e enni. Be kell engedni a testbe a vágyat a helyes döntéshez! A lényecskék így nem értik, mi a dolguk. Mit kell elutasítani, mit beengedni? Újra és újra eléjük hozza az élet azt, ami fontos volna nekik, amit akarnak, amire vágynak, de azt mondják rá, hogy „nincs helyed”.
Ráadásul alapvető vágyak vesznek el, ha sok a gondolat, s így senkinek sem könnyű jól éreznie magát.
Azt mondta tanítóm, hogy nekik ezekre a dolgokra kell odafigyelniük és a külvilágnak mutatott képnek önmaguk értékelésével összhangba kell kerülni ahhoz, hogy jobban érezzék magukat.
Tudom, hogy az allergia nagyon sokféle, ezért gondolom, a kiváltó okok, az állapothoz vezető attitűdök is sokban különbözhetnek az egyes embereknél. Nem azért tettem tehát a fentieket közre, mert úgy gondolom, hogy kinek-kinek kész megoldásokat tudok adni a példákkal. Azt nem, de úgy vélem, kiindulást mindenképpen jelenthetnek a leírtak. Úgy vélem, aki szükségét látja, el tudja az olvasottak után kezdeni saját viselkedését figyelni, s az olvasottak és a környezete segítségével tud igazítani az egészsége szempontjából fontos, hibás beállítódásain.
Ennyit érzek most a magam részéről hozzátenni az allergia témájához. Igyekeztem jól átgondoltan, s érthetően fogalmazni a mondanivalómat. Remélem, sikerült!
Azt mondta ismerőseimről, hogy ők ketten hasonlóak (mármint az ismerőseim). A gond velük, hogy nem értékelik jól önmagukat. A kellő pillanatban nem értékelik, hogy jól vannak. Nem mondják ki, hogy „jól vagyok, jó vagyok”.
Vagy alul értékelik magukat. Például kényelemből.
És amikor érzik, hogy „nem tettem jól a dolgom, fáradt vagyok, dolgozom, gyereket nevelek...”, nem állnak meg. Nem állnak meg és gondolkoznak el azon: „Ki vagyok én? Én, aki vagyok, jól vagyok-e? Ha nem, tegyek róla, hogy én legyek jól!”
Nem fogalmazzák meg, mi a fontos nekik vagy nem vállalják azt, amit akarnak. Például hiúak, de nem vállalják. „Vágyom rá, hogy részben olyan legyek, mint ő! De a fejem nem engedi.” Alapvetően a fejükkel dolgoznak. Fájnak a helyzetek, a jelzések, amik érkeznek feléjük, akár csak látvány szinten is, de a fejük nem engedi, hogy felvállalják vágyaikat.
Pedig a fejük nem tudja megmondani, hogy csirkét, vagy salátát szeretnének-e enni. Be kell engedni a testbe a vágyat a helyes döntéshez! A lényecskék így nem értik, mi a dolguk. Mit kell elutasítani, mit beengedni? Újra és újra eléjük hozza az élet azt, ami fontos volna nekik, amit akarnak, amire vágynak, de azt mondják rá, hogy „nincs helyed”.
Ráadásul alapvető vágyak vesznek el, ha sok a gondolat, s így senkinek sem könnyű jól éreznie magát.
Azt mondta tanítóm, hogy nekik ezekre a dolgokra kell odafigyelniük és a külvilágnak mutatott képnek önmaguk értékelésével összhangba kell kerülni ahhoz, hogy jobban érezzék magukat.
Tudom, hogy az allergia nagyon sokféle, ezért gondolom, a kiváltó okok, az állapothoz vezető attitűdök is sokban különbözhetnek az egyes embereknél. Nem azért tettem tehát a fentieket közre, mert úgy gondolom, hogy kinek-kinek kész megoldásokat tudok adni a példákkal. Azt nem, de úgy vélem, kiindulást mindenképpen jelenthetnek a leírtak. Úgy vélem, aki szükségét látja, el tudja az olvasottak után kezdeni saját viselkedését figyelni, s az olvasottak és a környezete segítségével tud igazítani az egészsége szempontjából fontos, hibás beállítódásain.
Ennyit érzek most a magam részéről hozzátenni az allergia témájához. Igyekeztem jól átgondoltan, s érthetően fogalmazni a mondanivalómat. Remélem, sikerült!
2 megjegyzés:
Kedves Magdolna!
Én voltam az a bizonyos barátnő, aki Önt Dorkán kersztül megkérdezte az allergiáról. Bevallom, én nem vagyok különösebben ezotériabarát, de az írása nagyon tetszett és egy hasznos nézőpontot adott. Ezentúl megpróbálok odafigyelni, mert úgy érzem, van mire. Köszönöm a segítséget és további sok sikert hasonló lélekmorzsákhoz!
Kedves Ági!
Szívesen és nagyon örülök, hogy segíteni tudtam! A legjobbakat kívánom az odafigyeléshez!
Én pedig egy ötletet kaptam közvetve Tőled, a blogom indításához. - Ami én köszönök! Valamint kedves leveledet és a jókívánságot! :-)
Felajánlanám a kölcsönös tegeződést, ha elfogadod. (Ebben a formában nem könnyű a magázódás, s el is telt kicsit fölötted az idő:-), mióta nem találkoztunk.
Ui.: A megtévesztések elkerülése végett szerintem nagyon hasznos tisztában lenni az ezotéria és az exotéria szó pontos, szótári jelentésével. Lehetségesnek tartom, hogy nem az ezotériával kapcsolatosak az ellenérzéseid. Üdvözlettel: Magdi
Megjegyzés küldése