Ruth története

„A történet kifejezi emberek, népek, csoportok sorsát.”

Ma úgy éreztem, egy történetnek kellene következnie a blogomban. Nézegettem, mit is tegyek fel, s végül egy bibliai témájú mellett döntöttem. Nekem Ruth történetét egyik tanítónk - Debora - mesélte így.

Íme a történet:

Palesztinában rettenetes szegénység, éhínség tört ki. Ezért sokan elhagyták hazájukat. Családjukkal termékenyebb vidékre menvén. Így tett Naómi, férje és két fia is. Moáb völgyében telepedtek le, ahol a helyi törzsek befogadták őket. Keményen dolgoztak és becsületesen éltek.
Fiai sudár termetű ifjakká lettek, és feleségül moábita lányokat vettek. Orpát és Rúthot. De hidd el, a szegénység itt is megjelenik! A kór látogat, mert tanít. És a család férfi tagjai sorban meghaltak.

Naómi úgy döntött, hazatér szüleinek a földjére életét kilehelni, öreg napjait megélni. Menyeinek megmondta szándékát, és kérte, távozzanak, menjenek vissza a saját népükhöz. A két lány kétféle utat választott. A barna hajú Orpa hazatért övéihez. A biztonságot, a megszokást keresve, s egy új férjet remélve. Ruth, a szőke hajú, anyósával maradt. A számára új világ felfedezését választván. A két nőnek nem volt könnyű a helyzete. Az út során számtalan nehézséggel, megpróbáltatással találkoztak, mígnem hazaértek.

Betlehem a hely, mely megtartotta őket. Ám hiába gazdagodott Palesztina, ebből Naómi mit sem érzett. A helyzete nem volt sokkal könnyebb az övéi között sem. Ruth eljárt kalászt szedni a földekre, ahol súlyos megpróbáltatásokban részesült. A kalászszedők abban a tájban koldusnak számítottak. Ráadásul idegen – idegen törzsből jött. „Mit keres ez itt nálunk?”

Igazán nem mondhatni, hogy könnyű sora volt. De Ruthnak jó szeme volt. És szorgalmasan gyűjtögetett. Kettőjük helyett is dolgozott.

Egyszer meglátta őt egy férfi. Boaz. És megakadt rajta a szeme. Ruth, elmesélte Naóminak a történteket, aki érezte, hogy élete alkonyához ért, ezért azt mondta neki: „Egyetlen módon rendezhetjük a sorsodat, hogy halálom után itt maradhass, ha Boaz elvesz feleségül. Közel az ünnep. Öltözz fel szépen! Fésülködj meg, és mikor pirkad a hajnal, bújj a takarója alá. Jelezvén: szolgálója vagy.” Ruth nem nagyon értette, miért kell ezt tennie. Ezt feléjük úgy hívták: ágyasa. Ehhez neki nem sok kedve volt, bár a férfi tetszett neki. De Naómi elmagyarázta: „Lányom! Te, aki a fiam felesége vagy, higgyél nekem! Számunkra ez az út.” „De ez megalázó” - válaszolta Ruth. „Megalázó. Ha annak tekinted. Ha elfogadod népünket, szokásainkat, férfiainkat, hitünket, tedd, amire kérlek!” Ruth ment és igyekezett nem csak testét, de szívét is ünneplőbe öltöztetni. S a férfival hált, akit Boaznak hívtak. És nem gondolkozott, csak tette a dolgát.

Boaz pedig megnézte a nőt. Immár háromszor. Látta őt dolgozni, érezte testének melegét, s nappal megnézte mosolygó asszonyként. S azt mondta: „Igen. Téged kerestelek, mióta élek. Elfogadlak, befogadlak. Részem leszel, és a népünk része leszel. Hozd hát a népedet, a testedet és add a gyümölcsét! Mert tudom, hogy a gyermekeink szépek, erősek lesznek.”

És így is lett. De Ruthnak nem volt könnyű az élete. Sokszor gondolt szüleire, testvéreire. Érezte hiányukat. De mégis boldog volt, mert érezte, hogy méhében gyökerezett a jövő. Megtette, amit tennie kellett, amit a szíve diktált. Dávid nemzedékének ősei megláthatták a napvilágot. A dolga tehát elvégeztetett.