Kórházban nehéz szépen meghalni

-->

Az elmúlt napokban kicsit megszaporodott a dolgom, s nem tudtam időt szánni rá, hogy átgondoljam, mi is legyen a következő bejegyzésem. Az érzéseim, élethelyzeteim sem kínáltak fel semmi olyat, amihez kapcsolódóan írni szerettem volna. Pedig már kezdett zavarni, hogy ott tátong egy hosszabb szünet az alig elkezdett blogomban. Szerettem volna megtalálni a következő láncszemet. Egyik nap főzés közben végre megtaláltam azt a gondolatot, amihez kapcsolódóan most írni fogok.

„A blog címéről" bejegyzésemben idéztem Emilt, hogy: "Szépen élni, szépen meghalni ugyanaz. Szépen meghalni nem lehet szép élet nélkül."

Ezt a gondolatot szeretném továbbfűzni:

Egyik segítőnk azt mondta, hogy ha a távozni készülőt olyan sűrű közeg veszi körül, amin nem tud átjutni ereje fogytán, akkor szép élet után is el lehet akadni.

Ilyen jellegű, sűrű közeg veszi körül a kórházakban haldoklókat, s mivel nálunk igen gyakori, hogy kórházakban halnak az emberek, az ebből adódó nehézségekről szeretnék írni, erre szeretném a figyelmet felhívni.

Sűrű közeg veszi körül a haldoklókat a kórházakban, mert:

- A beton épületek összegyűjtik a negatív érzéseket, s nem engedik be a természet segítő elemeit: Földanya, levegő, napsugár. Így az ott tárolt érzések újra és újra „életre kelnek”. (Ezt szerintem egészségesen is bárki érzékelheti, aki eltölt egy kis időt a kórház falai között.)

- A kórházak gyakran csúnyák, ridegek, személytelenek. (Amennyiben kicsit is belegondolunk, semmiképp nem tudjuk azt mondani a kórházainkra, hogy alkalmas terep egy szép búcsú helyszínéül.)

- Azon lelkek, akik haláluk után nem tudnak távozni, még ott bolyonganak egy ideig/időnként a kórházak körül. (Ez Lélekveszélyben című könyvemben Tilda haldoklásánál jól látható.)

- A leszületések ugyanott zajlanak, ahol a távozások, s a közelség miatt összekeverednek a dolgok. (Nem karmikus betegségekkel így lehet megszületni. A távozó hagyja itt a gondolat sűrűségét, s menet közben csapódik egy arra jól rezonáló érkezőhöz. Mindkettejüknek gondot okoz a keveredés.)

A fentiekben vázolt közegen kellene átjutni, erejük fogytán a haldoklóknak. Úgy, hogy közben a segítőkre is kevésbé számíthatnak, mert nehéz és kockázatos számukra a belépés. Jelen vannak a segítők, abban nincs hiba, de beavatkozni sokkal kevésbé tudnak. Rosszul is sülhet el a dolog, balul is üthet ki egy beavatkozás.

Nehézséggel járnak tehát az ilyen feladatok mindenki számára.

Azt mondják segítőink, hogy manapság ezt a nehézséget nem értik az emberek, mert „Maguk építenek maguk köré tankokat. Bebújni is nehéz, fáradtan kibújni még nehezebb.” És hogy megfosztják a mai emberek magukat a természet és a közösség segítségétől. „A régi emberek, akik még közösségben éltek, együtt születtek, együtt haltak meg. Nem jelentette ez azt, hogy átvették a feladatot. Az erejét adta a falu. Megszülni/meghalni egyedül kellett. Nem magányosan, de egyedül. Összekeverednek a dolgok. Most megszülni egy erővel szül, de sok orvos segít...”

Úgy gondolom, mindannyiunk számára fontos volna elkerülni ezeket a nehezítő helyzeteket! Jó volna tenni valamit azért, hogy könnyebbedjen a helyzet! (Akár jó adag önös érdektől vezéreltetve is!) Remélem, ha továbbadom, amit tudok, hozzájárulok ahhoz, hogy az érkezések és távozások területe akadálymentesebb lehessen!

Ruth története

„A történet kifejezi emberek, népek, csoportok sorsát.”

Ma úgy éreztem, egy történetnek kellene következnie a blogomban. Nézegettem, mit is tegyek fel, s végül egy bibliai témájú mellett döntöttem. Nekem Ruth történetét egyik tanítónk - Debora - mesélte így.

Íme a történet:

Palesztinában rettenetes szegénység, éhínség tört ki. Ezért sokan elhagyták hazájukat. Családjukkal termékenyebb vidékre menvén. Így tett Naómi, férje és két fia is. Moáb völgyében telepedtek le, ahol a helyi törzsek befogadták őket. Keményen dolgoztak és becsületesen éltek.
Fiai sudár termetű ifjakká lettek, és feleségül moábita lányokat vettek. Orpát és Rúthot. De hidd el, a szegénység itt is megjelenik! A kór látogat, mert tanít. És a család férfi tagjai sorban meghaltak.

Naómi úgy döntött, hazatér szüleinek a földjére életét kilehelni, öreg napjait megélni. Menyeinek megmondta szándékát, és kérte, távozzanak, menjenek vissza a saját népükhöz. A két lány kétféle utat választott. A barna hajú Orpa hazatért övéihez. A biztonságot, a megszokást keresve, s egy új férjet remélve. Ruth, a szőke hajú, anyósával maradt. A számára új világ felfedezését választván. A két nőnek nem volt könnyű a helyzete. Az út során számtalan nehézséggel, megpróbáltatással találkoztak, mígnem hazaértek.

Betlehem a hely, mely megtartotta őket. Ám hiába gazdagodott Palesztina, ebből Naómi mit sem érzett. A helyzete nem volt sokkal könnyebb az övéi között sem. Ruth eljárt kalászt szedni a földekre, ahol súlyos megpróbáltatásokban részesült. A kalászszedők abban a tájban koldusnak számítottak. Ráadásul idegen – idegen törzsből jött. „Mit keres ez itt nálunk?”

Igazán nem mondhatni, hogy könnyű sora volt. De Ruthnak jó szeme volt. És szorgalmasan gyűjtögetett. Kettőjük helyett is dolgozott.

Egyszer meglátta őt egy férfi. Boaz. És megakadt rajta a szeme. Ruth, elmesélte Naóminak a történteket, aki érezte, hogy élete alkonyához ért, ezért azt mondta neki: „Egyetlen módon rendezhetjük a sorsodat, hogy halálom után itt maradhass, ha Boaz elvesz feleségül. Közel az ünnep. Öltözz fel szépen! Fésülködj meg, és mikor pirkad a hajnal, bújj a takarója alá. Jelezvén: szolgálója vagy.” Ruth nem nagyon értette, miért kell ezt tennie. Ezt feléjük úgy hívták: ágyasa. Ehhez neki nem sok kedve volt, bár a férfi tetszett neki. De Naómi elmagyarázta: „Lányom! Te, aki a fiam felesége vagy, higgyél nekem! Számunkra ez az út.” „De ez megalázó” - válaszolta Ruth. „Megalázó. Ha annak tekinted. Ha elfogadod népünket, szokásainkat, férfiainkat, hitünket, tedd, amire kérlek!” Ruth ment és igyekezett nem csak testét, de szívét is ünneplőbe öltöztetni. S a férfival hált, akit Boaznak hívtak. És nem gondolkozott, csak tette a dolgát.

Boaz pedig megnézte a nőt. Immár háromszor. Látta őt dolgozni, érezte testének melegét, s nappal megnézte mosolygó asszonyként. S azt mondta: „Igen. Téged kerestelek, mióta élek. Elfogadlak, befogadlak. Részem leszel, és a népünk része leszel. Hozd hát a népedet, a testedet és add a gyümölcsét! Mert tudom, hogy a gyermekeink szépek, erősek lesznek.”

És így is lett. De Ruthnak nem volt könnyű az élete. Sokszor gondolt szüleire, testvéreire. Érezte hiányukat. De mégis boldog volt, mert érezte, hogy méhében gyökerezett a jövő. Megtette, amit tennie kellett, amit a szíve diktált. Dávid nemzedékének ősei megláthatták a napvilágot. A dolga tehát elvégeztetett.

A blog címéről

Nem írtam még arról, honnan van a blog címe. Nem saját kútfejemből való ugyanis. Egyik, halála után elakadó, majd hozzánk segítői beszélgetésre érkező lélek - Emil - után használom a "szépen élni, szépen meghalni" fogalompárt. Használom, mert szépnek és kifejezőnek találom címként ide.
Szeretném megmutatni a címadó fogalompár "holdudvarát", azaz Emil azon gondolatait, amely során a fenti kifejezéseket használta. Idézek a vele folytatott beszélgetésből:

Emil: Azt hisszük, a halál után megváltozik minden. Amit ott nem oldottál meg (a földi életedben) az itt is gondot okoz (a halál utáni állapotban). Gyáva vagy ott, gyáva leszel itt is. Csak a helyszín más. Ez nem sokban különbözik attól. Ott is sétáltam az emberek között, mindegyiken különböző ruha, s mindenki motyorogta a saját élete kérdését: "Miért hagytál el Malvin?…" Nem kéne olyan nagyon sürgetni a halált. Szépen élni, szépen meghalni ugyanaz. Szépen meghalni nem lehet szép élet nélkül. Aki szépen élt, megélte vágyait, tette a dolgát, az szépen hal meg. Aki nem, az viseli a saját béklyóját. A sajátját. Tied a béklyó, magadnak csináltad. Nem a társadalom, nem a feleség adta rád. Tied. És ezt innen jobban látni.

"Védelem" kialakítása

Szeretem ezt a gyakorlatot, amit most leírok. Pontosabban az élményt, amit nyújt. Úgy érzem, mi közben végzem, hogy a "helyemen vagyok". És szeretem különösen azért, mert az élet különböző helyzeteiben fel tudom idézni az érzést. Mivel megvan a bensőmben a minta, szükség esetén tudok mihez igazodni.

„Védelem” kialakítása

Helyezkedj el kényelmesen! Ülj stabilan, nyugodtan!

Lélegezz lassan, mélyeket! A beáramló levegő a tisztaság. Áttetszővé, könnyűvé tesz. A kiáramló levegővel a homály távozik. (Néhány ki- és belégzés során tudatosítsd ezt magadban!)

Figyelj a szívedre! A szíved sugárzik. Adja a fényt és a meleget, ami belőled fakad. (Hagyj egy kis időt megérezni, meglátni a szív sugarait!)

Gerinced meghosszabbítása mélyen benyúlik a földbe. Ez adja a stabilitást. (Földanya sok erővel bír. Ezt becsülni kell! Nem elég csupán az ég felé emelni tekintetünket.)

Föntről egy fénysugár érkezik. Ez jelzi az égiekkel való összeköttetést. A fény a fejtetődön keresztül belép, átjár. - Ragyogóvá válsz. Ez a ragyogás, ami belülről indul, testedet is körbeveszi, stabil burkot képez köréd.
Ebben a burokban létezel Te, az ember, s mi közben kéred, s elfogadod a segítséget, megvalósítod azt, amire érkeztél: összekötöd az Eget a Földdel.

Allergia II.

Ígértem az előző bejegyzésben, hogy itt leírom, hogyan elemezte tanítóm két ismerősömet allergiájuk kapcsán. Tehát most ezt teszem:

Azt mondta ismerőseimről, hogy ők ketten hasonlóak (mármint az ismerőseim). A gond velük, hogy nem értékelik jól önmagukat. A kellő pillanatban nem értékelik, hogy jól vannak. Nem mondják ki, hogy „jól vagyok, jó vagyok”.
Vagy alul értékelik magukat. Például kényelemből.
És amikor érzik, hogy „nem tettem jól a dolgom, fáradt vagyok, dolgozom, gyereket nevelek...”, nem állnak meg. Nem állnak meg és gondolkoznak el azon: „Ki vagyok én? Én, aki vagyok, jól vagyok-e? Ha nem, tegyek róla, hogy én legyek jól!”
Nem fogalmazzák meg, mi a fontos nekik vagy nem vállalják azt, amit akarnak. Például hiúak, de nem vállalják. „Vágyom rá, hogy részben olyan legyek, mint ő! De a fejem nem engedi.” Alapvetően a fejükkel dolgoznak. Fájnak a helyzetek, a jelzések, amik érkeznek feléjük, akár csak látvány szinten is, de a fejük nem engedi, hogy felvállalják vágyaikat.
Pedig a fejük nem tudja megmondani, hogy csirkét, vagy salátát szeretnének-e enni. Be kell engedni a testbe a vágyat a helyes döntéshez! A lényecskék így nem értik, mi a dolguk. Mit kell elutasítani, mit beengedni? Újra és újra eléjük hozza az élet azt, ami fontos volna nekik, amit akarnak, amire vágynak, de azt mondják rá, hogy „nincs helyed”.
Ráadásul alapvető vágyak vesznek el, ha sok a gondolat, s így senkinek sem könnyű jól éreznie magát.

Azt mondta tanítóm, hogy nekik ezekre a dolgokra kell odafigyelniük és a külvilágnak mutatott képnek önmaguk értékelésével összhangba kell kerülni ahhoz, hogy jobban érezzék magukat.

Tudom, hogy az allergia nagyon sokféle, ezért gondolom, a kiváltó okok, az állapothoz vezető attitűdök is sokban különbözhetnek az egyes embereknél. Nem azért tettem tehát a fentieket közre, mert úgy gondolom, hogy kinek-kinek kész megoldásokat tudok adni a példákkal. Azt nem, de úgy vélem, kiindulást mindenképpen jelenthetnek a leírtak. Úgy vélem, aki szükségét látja, el tudja az olvasottak után kezdeni saját viselkedését figyelni, s az olvasottak és a környezete segítségével tud igazítani az egészsége szempontjából fontos, hibás beállítódásain.

Ennyit érzek most a magam részéről hozzátenni az allergia témájához. Igyekeztem jól átgondoltan, s érthetően fogalmazni a mondanivalómat. Remélem, sikerült!